Fahrenheit 9/11
kubu 2005.04.09. 15:18
Fahrenheit 9/11, színes, amerikai film (2004)
Fahrenheit 9/11
(Fahrenheit 9/11))
Színes, feliratos amerikai dokumentumfilm, 2004
Írta és rendezte: Michael Moore
122 perc
Dog Eat Dog Films Mokép
Mozipremier: 2004. augusztus 26.
Az Oscar-díjas dokumentumfilm-rendező, Michael Moore jellegzetes humorával a Bush-adminisztráció külpolitikáját veszi célba. Ritkán látható felvételek, szakértői vélemények és a megalkuvást nem ismerő tényfeltárás eredményeinek felhasználásával Moore az Egyesült Államokat érintő legégetőbb kérdésekre keresi a választ. A rendező kritikus szemmel vizsgálja George W. Bush és legbenső körének politikáját, mely figyelmen kívül hagyta a szeptember 11-i tragédia szaúdi összefüggéseit, és amely egyenesen egy Irak-ellenes háborúhoz vezetett. Kiindulásul véve a sokat vitatott 2000-es választásokat, Moore bemutatja George W. Bush valószerűtlen felemelkedését, melynek eredményeként az olaj-bizniszben tevékenykedő bukott üzletemberből a világ vezető nagyhatalmának első embere lett.
Ezt követően Moore felnyitja Bush privát Pandora szelencéjét: bemutatja milyen szoros baráti szálak fűzik a családot és üzlettársaik körét, a Szaúd-Arábiát irányító királyi családhoz és a bin Laden-rokonsághoz. Moore azt boncolgatja, vajon a bin Laden család tagjai ezeknek az összefonódásoknak köszönhették-e, hogy csupán néhány nappal a szeptember 11-i merényletet követően anélkül hagyhatták el az országot, hogy az FBI érdemben kihallgatta volna őket. Moore szerint több mint elgondolkodtató, hogy miközben az egyik oldalon ilyen mértékű mulasztások történhetnek a nemzetbiztonság részéről, addig a másik oldalon a politikai vezetés folyamatosan terrorista-veszéllyel riogatja a szerencsétlen állampolgárokat, mindezek tetejében pedig a nemzet állítólagos védelmében egy olyan törvényt iktatnak be, mely alapvető állampolgári jogokat sért. Legalább ugyanilyen rejtélyesnek tűnik, hogy miközben a költségvetésből alig jut az Államok határainak védelmére, a Bush-kormány hatalmas erőforrásokat mozgósít egy olyan háború előkészítésére, melyet egy fél világgal arrébb fog megvívni.
Az Iraki háború kitörésekor Moore mély együttérzéssel és visszafojtott haraggal vizsgálja az emberi szenvedéseket. Miközben az amerikai hátországot elárasztják a háború következményeivel birkózó családok hatásos portréi, az amerikai katonáknak a kiábrándultsággal és az iraki frontvonal valós borzalmaival kell szembenézniük. A cinikus Bush-vezetés azonban tudomást sem véve a szörnyűségekről, győzelmet hirdet, s egy kalap alatt javaslatot tesz a katonák egészségügyi támogatásának és prémiumának csökkentésére. Miközben az elnök az Amerikáért elesettek hősiességéről szónokol, a toborzók Amerika legszegényebb negyedeit járják, s középiskolásokat próbálnak rávenni a bevonulásra.
A helyzet abszurditását és botrányosságát csak fokozza Moore beszámolója arról, hogy az üzleti élet vezetői hogyan igyekeztek hasznot húzni az emberi szenvedésből, az iraki olajból és az amerikai adófizetők véréből és dollárjaiból. Michael Moore e szomorú helyzetben is sikerrel alkalmazza az iróniát. A maga utánozhatatlan humorával nemcsak arra buzdítja a törvényhozókat, hogy legalább olvassák el az aláírásukkal szentesített intézkedéseket, de leleplezi a washingtoni retorika álságosságát is, amikor olyan törvényhozókat keres, akik támogatnák saját gyermekük hadba vonulását. Michael Moore: „Ami azt illeti, alig találtunk olyan kongresszusi képviselőt, akinek a gyerekei odaát harcolnak. Az igazat megvallva, összesen egy ilyen esetről tudunk. Nem gondoljátok, hogy elsőként nektek kéne jó példát mutatnotok és harcba küldeni a gyerekeiteket?”
INFÓ
A film 2004-ben a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon a legjobb filmnek járó Arany Pálma-díjat kapta a Quentin Tarantino vezette zsűritől.
Michael Moore-ról
Michael Moore 2002-ben készítette Oscar-díjas dokumentumfilmjét, a Kóla, puska, sültkrumplit (Bowling For Columbine), mely az Oscaron kívül elnyerte az 55. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál jubileumára kiadott fődíjat, valamint a legjobb idegen nyelvű filmnek járó, francia César-díjat. A Kóla, puska, sültkrumpli minden idők legnagyobb bevételt hozó dokumentumfilmje, mely megnyitotta az érvényesülés útját a hasonló szellemben készült nem fikciós filmek előtt. Moore 1989-ben rendezte a műfajában úttörőnek számító Roger & Me című dokumentumfilmet, mely a michigani Flint városának történetét, az ott élők kálváriáját dokumentálta azt követően, hogy a General Motors bezárta a városban működő üzemeit. A Roger & Me-t több mint száz kritikus is beválasztotta az év filmjeinek tízes listájába, emellett pedig Egyesül Álllamok-szerte számos fesztiválról hozta el a legjobb dokumentumfilmnek járó díjat. Moore további filmjei: az 1998-ban készült The Big One, és a Pajzs a résen (Canadian Bacon) című, 1995-ben készült játékfilm, mely Cannes-ban az Un Certain Regard válogatásában is szerepelt. Sikeres filmkészítői karrierje mellett Moore Amerika egyik legolvasottabb nem fikciós műveket publikáló szerzőjének számít, akinek két legutóbbi munkája együttvéve csaknem hét millió példányban kelt el. A 2003-ban kiadott Dude, Where is My Country, hat hétig vezette az amerikai eladási listákat, és Németországban elnyerte az év könyve díjat. A 2001-ben megjelent Hülye fehér ember (Stupid White Men) több mint egy évig szerepelt a New York Times bestseller-listáján, emellett pedig számos országban vezette a sikerlistákat, s Angliában az év könyve díjat is elnyerte. Moore további két bestseller, a Downsize This! Random Threats From an Unarmed American és a Kathleen Glynn-nel közösen írt Adventures in a TV Nation szerzője. Televíziós munkája során Emmy-díjat nyert a TV Nation című sorozatáért és ő volt a producere a The Awful Truth című sorozat két Emmy-díjra jelölt évadjának is, melyet az LA Times a legeszesebb és legviccesebb tévésorozatnak aposztrofált. Moore videóklipeket is rendezett, többek között a R.E.M., a Rage Against the Machine és a System of a Down számára. Moore a michigan-i Flintben született 1954-ben, és itt is nőtt fel. 14 éves korában katolikus szemináriumba kezdett járni, hogy papnak tanuljon. 15 éves korára a cserkészeknél megszerezte az Eagle Scout minősítést, 18 éves korában pedig az Egyesült Államok legfiatalabb köztisztviselőjévé választották. 22 évesen Moore felhagyott a politikával és újságírónak állt. Az általa alapított The Flint Voice rövid időn belül az ország legelismertebb független lapjává vált. Moore jelenleg Michigan-ben és New York-ban él feleségével és lányával.
|