(I, Robot)

Színes, szinkronizált amerikai sci-fi, 2004

Főszereplők: Will Smith, Bridget Moynahan, Bruce Greenwood, James Cromwell, Chi McBride
Rendezte: Alex Proyas

20th Century Fox
InterCom

Megvásárolható: 2005. 01. 18.

Extrák
Nyelv: magyar 5.1, angol 5.1
Feliratok: magyar, angol, dán, finn, görög, izlandi, norvég, svéd
- Interaktív menük
- Közvetlen jelenetválasztás
- A film előzetese
- Werkfilm (így készült...)
- Audiokommentár(ok)
- Képgaléria
- Kimaradt jelenetek
- Alternatív vágás (pl.: választható végkifejlet)

Nincs már messze az az idő, amikor az emberformájú robotok természetes, mindennapi társaink lesznek. Del Spooner (Will Smith) a chicagói rendőrség detektívje ugyan egy ritka betegségben, a robotfóbiában szenved, mégsem képes kikerülni őket. Legújabb ügye során a U.S. Robotics gyár egyik alkalmazottja halálának körülményeit vizsgálja. Az elkövető egy gép, ám ez lehetetlen. Hiszen minden robot agyába be van égetve a robotika három alaptörvénye: gép nem bánthat embert, engedelmeskedik az emberi parancsnak (kivéve, ha ezzel megszegné az első szabályt) és ügyel saját épségére (kivéve, ha ezzel megszegné az első két szabályt).
Ezeket a törvényeket robot nem szegheti meg… ha viszont mégis, annak a következményei túlmutatnak a bűntényen: hiszen akkor semmi sem állíthatja meg őket, hogy átvegyék az uralmat a Földön…

INFÓ

A közeljövő robotjai a mindennapok szerves részeivé válnak. Minden családban ott van egy, vagy akár több. Takarítanak, csomagokat visznek, sétáltatják az ölebet - de a gyerekekre is ők vigyáznak. De mi történik, ha ez a harmónia megbomlik? Ez a kérdés az Én, a robot központi problémája.
Az Amerikában „működő” robotok száma megháromszorozódik. A U.S. Robotics új modelljének forgalmazását követően minden ötödik emberre egy robot jut. A rendkívül kemény ötvözetből készült új robotot úgy tervezték, hogy a bébiszitteléstől a főzésig és a családi könyvvitelig mindenre képes legyen. A robot tömegforgalmazása nyomán a U.S. Robotics a bolygó leghatalmasabb vállalatává válik.
A filmben ábrázolt „történelmi” események története több mint tíz évvel korábban született, amikor Jeff Vintar megírta a Hardwired című forgatókönyvet, amely egy robot által elkövetett titokzatos gyilkosság sztorija. 2002-ben dolgozni kezdtek a projekten Alex Proyasszal. Proyas újraformálta a tervet, és különböző elemeket vitt bele Isaac Asimov műveiből. Asimov gondolatai és figurái természetesen illeszkedtek Vintar történetébe.
„Összeházasítottuk a két történetet, mert a Fox régóta akart készíteni egy nagyfilmet a robotikáról, Alex pedig mindig is arról álmodott, hogy Asimov művei alapján csináljon filmet - magyarázza John Davis producer. - A párosítás azért sikerülhetett ilyen jól, mert a Hardwired és az Én, a robot története sok ponton kapcsolódott.”
2035 embere úgy gondolja, hogy a robotok a Három Törvény fennhatósága alatt állnak. Egy robot nem bánthat embert, és nem engedheti, hogy egy ember megsérüljön. Egy robotnak engedelmeskednie kell az embernek, hacsak ez nem ellenkezik az első törvénnyel. Egy robotnak meg kell védenie önmagát, amíg ez nem ellenkezik az első, illetve második törvénnyel. Asimov tudományos fantasztikus műveiben dolgozta ki először a Robotikai Három Alaptörvényét, eszméi azonban a való világban is meggyökereztek: a robotikával foglalkozó kutatók e törvények alapján közelítenek a mesterséges intelligenciához.

„Asimov a tudomány legsikeresebb népszerűsítője - magyarázza Jeff Vintar forgatókönyvíró. - A tudományos fantasztikum egyik pionírja volt, és az elsők között írt a robotokról. Asimov előtt a robot szörnyként ábrázoltatott. Ő volt az első, aki nem fémből készült szörnyként kezelte, hanem bizonyos szabályok alapján működő mechanizmusként. Ő a szerzője az első realisztikus robottörténeteknek.”
Alex Proyas gyerekkorától kezdve vonzódott Asimov történeteihez. „Olyan tízéves lehettem, amikor rengeteg sci-fit olvastam, és Asimov volt az egyik kedvenc szerzőm. Igazán rajongtam a műfajért, az Én, a robotról pedig mindig azt hittem, hogy remek filmet lehet belőle készíteni. Amikor az ember fiatal, ilyesmikről álmodozik. Úgy gondolom, Asimov eszméi ma is teljesen érvényesek. Hihetetlen, hogy a negyvenes-ötvenes években alkotó szerző ilyen élesen előre láthatja azokat a dolgokat, amelyek a mi mindennapi életünket éppen befolyásolni kezdik. Egyre közelebb kerülünk ahhoz a jövőhöz, amelyről Asimov írt, ezért eljött az ideje e történetek elmondásának.”